A Don hátradől a székében, fehér szemöldöke majdnem a hajvonaláig szalad. Aztán felnevet, meglepetten és elégedetten.

Kihúzom magam és mély levegőt veszek, tudván, hogy most vagyunk a játszma sűrűjében. És azt hiszem, épp most szereztem egy jó pontot. Don Bianci nem olyan ember, aki hozzá lenne szokva a meglepetésekhez.

– És mi az ára mindennek, donna? – dörmögi, kényelmesen elhelyezkedve a