Amikor az éjszaka valóban leszáll, és a kert már túl sötét ahhoz, hogy praktikus legyen, mindannyian visszavonulunk a ház elejéhez, és befelé indulunk. Kent kihasználja az alkalmat, hogy valahogyan levakarja Nataliát az oldaláról, és a kert bejáratánál vár ránk.

– Hogy ment? – mormolja, végigmérve minket, ahogy a ház felé sétálunk, kezeit a háta mögött tartva.

– Jól – mondja Daniel, bicce