Figyelmen kívül hagyom a gúnyolódását, arcomat rezzenéstelenül tartva. Ivan a falnak dől mellettem, és mély levegőt vesz.

„Jól van” – mondja anyám sóhajtva, és a körmeit tanulmányozza. – „Azért vagy itt, Fay, mert egyedülálló helyzetben vagy ahhoz, hogy megadd nekem, amit akarok. Én pedig egyedülálló helyzetben vagyok ahhoz, hogy elvegyem tőled, amit szeretsz.”

A gyomrom ismét összerándul a szoron