Ivan, amennyire csak tud, magába roskad, bokájánál és csuklójánál fogva a székhez kötözve. – Egyszer már elkaptam, nem igaz? – mormolja, én pedig elvigyorodom, mert – nos, igaza van. Anyám... ő alábecsüli Ivant, ahogy egykor Kent tette, ami hosszú távon nem jó választás.

– Victoria... – mondja Kent, hangja most kissé tétova, ahogy előredől, és anyámat fürkészi. – Tisztában vagy azzal... hogy k