– Nem – mondja, és megfogja a kezem, ahogy az összehúzódás elkezdődik. – Túl késő, Fay... a mentősök jönnek, és a barátom, egy szülész-nőgyógyász... ő is jön...

– Gio – ugatja Kent a konyhapult mellől. Még elkapom a pillantását, mielőtt a fájás ereje arra kényszerít, hogy összeszorítsam a szemem, és felkiáltsak a kíntól. Istenem, ez semmihez sem fogható, amit valaha éreztem. – Gyere ide. Most.