A könnyeim most erősebben kezdenek folyni – egyszerre vagyok kimerült, boldog és túlcsorduló érzelmekkel teli.

Apa kedves és vigasztaló dolgokat motyog nekem, miközben összeszedem magam. Aztán újra megcsókol, és feláll. – Később visszajövök megnézni a kisembert – mondja halkan –, miután mindketten pihentetek egy kicsit. – Ekkor felnéz Kentre. – Most hagyod aludni, hallod?

Kent komolyan bólin