– Ó, ez olyan szép – mormolom, miközben körülnézek, és a kezemet a mellkasomra szorítom.

Kent lefordítja a szavaimat Nonnának, aki rám ragyog, mielőtt az ágyhoz húzna. Felhajtja a pihe-puha fehér paplant, megveregeti a lepedőt, és hevesen gesztikulálva jelzi, hogy feküdjek be. Felnevetek, és visszanézek Kentre.

– Kimehetek legalább a mosdóba előtte? Vagy kötelező azonnal elaludnom?

– Őszintén, Fay