– Nem hiszem el, hogy nem rendezhetek neked leánybúcsút. Megint! – tiltakozik Janeen, lezuttyanva az ágyamra egy pohár pezsgővel a kezében, veszélyesen közel kerülve ahhoz, hogy az egészet a fehér takarókra fröcskölje.

De nem érdekelne, ha megtenné – ma semmi sem ronthatja el a kedvemet.

– Rendeztél nekem egy pokoli első esküvői fogadást, Janeen. Az nem számít? – mondom, felé fordulva. Nonna