– Szia, szépségem – mondja Iván, szája félmosolyra húzódik, ahogy átvágok a templomkerten, és rámosolygok.

– Nézd csak, ki beszél – mondom nevetve, és felé nyúlok, amikor elég közel érek. Iván átölel, puszit nyom az arcomra, miközben Dominicot kicsit oldalra tartom, hogy ne nyomódjon össze köztünk.

– Hadd lássam – mondja, még mindig vigyorogva, ahogy visszafordítom Dominicot, hogy Iván belen