Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Jól vagy? – kérdezte tőlem.
– Igen – motyogtam, miközben testem még egy utolsót rándult, mielőtt megnyugodott volna. A légzésem kezdett kiegyensúlyozottá válni, ahogy a szemem lecsukódott.
– Aludj. – A keze továbbra is a hátamat simogatta, én pedig hamar álomba merültem. Ez volt a legbékésebb éjszaka, amiben valaha részem volt.
Másnap reggel egyedül ébredtem. Még sötét volt odakint, de fáztam. A