Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Jól vagy? – kérdezte tőlem.

– Igen – motyogtam, miközben testem még egy utolsót rándult, mielőtt megnyugodott volna. A légzésem kezdett kiegyensúlyozottá válni, ahogy a szemem lecsukódott.

– Aludj. – A keze továbbra is a hátamat simogatta, én pedig hamar álomba merültem. Ez volt a legbékésebb éjszaka, amiben valaha részem volt.

Másnap reggel egyedül ébredtem. Még sötét volt odakint, de fáztam. A