– Meg vagyőrültél! – nevettem, ahogy lefelé jöttünk a lépcsőn. Emberek jöttek-mentek, de mindenki nevetett.

– Ülj le, és hozok neked valami reggelit – mondta nekem Alec.

– Köszönöm. – Megpaskolta a fenekem, ahogy elindultam. Bármennyire is próbáltam rá morcosan nézni, nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról.

Emmy és Jasper már az asztalfőnél ültek, és a terem körülbelül háromnegyedig megtelt. A