A lelkesedésem eluralkodott rajtam, amikor felrohantam a járdán, és nem vártam meg Alecet. Szobáról szobára futkostam, és állandóan meglepetések értek. Alec az erkélyen maradt, nézett és várt rám.

– Ez fantasztikus! – mondtam, és a nyakába borultam. Könnyedén elkapott, és megcsókolt.

– Örülök, hogy tetszik.

– Viszont ki kell mennem a mosdóba.

Alec forgatta a szemét. – Már meg is találtad?

– Igen!