„Nem… nem vagyok szomorú, hogy meghalt. Mintha látni akartam volna a testét. Saját szememmel látni, hogy meghalt. Nézni akartam, ahogy elég a teste, mindazért a fájdalomért, amit nekem és a családomnak okozott. Azt hiszem, szinte meg vagyok fosztva attól, hogy nem voltam ott, hogy lássam. Még mindig annyi gyűlölet van bennem…” Nem voltam biztos benne, hogy mit akarok.

„Ez érthető” – bólogatott Ale