Gillean

Hazafele úton elmesélem Anyunak az életemet azután, hogy ő "meghalt", és ő időnként egy apró mosollyal nyugtázza. "Anya, értem, miért nem mondott semmit Papa. Én is Apám után mentem volna, és nem éltem volna túl." – mondom, mielőtt elmesélem neki Yarát és mindazt, aminek szemtanúja voltam abban a pár évben, amíg ott éltem.

Anya halkan zokog, magát hibáztatja, amiért nem állította meg Apáma