Zalia

Miután jó éjszakát kívántam a Kékvér falkának, a határ felé veszem az irányt. Alkony ismét összekuporodva pihen elmém hátsó zugában. Azon tűnődöm, vajon azért alszik-e ennyit, mert hiányzik neki a Párja, vagy ez csupán az adományom használatának mellékhatása. Ahogy távolodom a területtől, próbálom felidézni, előfordult-e már ilyen korábban – aludt-e valaha ennyit Alkony a múltban.

Sosem volt