A kórteremben csak Violet és Abel beszélgetett. Megan természetéből fakadóan tartózkodó volt, különösen idegenek előtt.

Majorie azonban más volt. Általában közvetlen és lelkes személyiségnek ismerték, most mégis hallgatott, mint a sír, amifelettébb furcsának tűnt.

Violet körülnézett, majd így szólt: – Mára ennyi elég is lesz. Vigyázz magadra! Megannel majd benézünk hozzád, amint lesz egy kis időnk