Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Útközben megláttam anyámat az ajtóm előtt. Bizonyára kopoghatott. Azon tűnődtem, miért nem vette a fáradságot, hogy gondolati úton szóljon hozzám.

– Miért nem üzentél? – kérdeztem tőle, mire ő elmosolyodott.

– Megfájdul a fejem pusztán a gondolattól, hogy annak a szukának a fia itt van – mondta, én pedig felsóhajtottam.

Kinyitottam az ajtót, és behívtam a szobámba.

– Nem hiszem el, hogy Tamia elár