Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Útközben megláttam anyámat az ajtóm előtt. Bizonyára kopoghatott. Azon tűnődtem, miért nem vette a fáradságot, hogy gondolati úton szóljon hozzám.
– Miért nem üzentél? – kérdeztem tőle, mire ő elmosolyodott.
– Megfájdul a fejem pusztán a gondolattól, hogy annak a szukának a fia itt van – mondta, én pedig felsóhajtottam.
Kinyitottam az ajtót, és behívtam a szobámba.
– Nem hiszem el, hogy Tamia elár