– Amanda – szólítottam meg, mire eljött az ablaktól és felém indult. Úgy tűnt, mintha öregedett volna egy kicsit azóta, hogy legutóbb láttam az Arénában.

– Lady Tamia – mondta, és fejet hajtott, hogy kifejezze tiszteletét.

– Miért? – ennyit tudtam csak kérdezni tőle.

Álltunk ott néhány másodpercig, és ő rám nézett. Tudtam, azon gondolkodik, hogyan is kezdje. Csupa fül voltam.

Letörölte a könnyeit.