– Még mindig érzem az illatod, Tamia – mondta nekem alacsony, rekedtes hangján, én pedig nagyot nyeltem, mert kiszáradt a torkom.

– Sylvester – nyögtem ki, ő pedig az ölébe húzott, miközben a jármű mozgásba lendült.

Megcsókolta a nyakamat és gyengéden harapdált. Éreztem a keménységét magam alatt. Próbáltam visszatartani a lélegzetemet.

– Úgy látom, egyikünk sem tud várni – suttogta a fülembe, és e