– Mit kezdenék nélküled? Te voltál mindenem, és te vagy minden, amit valaha ismertem, Tamia. Nem tudom, hol kezdjem, de egy dolog biztos. Nem hagyom, hogy az a szuka és a fattyai éljenek – mondta, és kinyitotta a szemét.

Elsötétültek, és tudtam, hogy ez a düh jele. Valahányszor Amandára gondolt, haragot érzett.

Elárulták, de ő ugyanezt tette velem anélkül, hogy tudta volna. Ezt a részt megtartotta