Rám mosolygott, és én viszonoztam a mosolyt. A szeme tele volt könnyel, és egy dobozt tartott a kezében.

Odalépett hozzám, kinyújtotta a kezét, és megérintette az enyémet. Enyhén megszorította, én pedig rá néztem.

– Tamia – mondta, és nyelt egyet, próbálta összeszedni magát és küzdött a könnyeivel.

– Gyönyörű vagy – mondta, én pedig megköszöntem a bókot.

– A múltban kételkedtem benned. Nem bíztam