~Tamia~

Több mint egy év telt el csendben és békében. Sylvester és én a legtöbbet hoztuk ki belőle. Vezettük a népünket és óvtuk az otthonunkat.

A feladat ijesztő volt, de mindig ott voltunk, hogy támogassuk egymást. A birtok nyugati kertjében a pikniktakarón fekve figyeltem, ahogy Sylvester az ikrekkel játszik. A sors vezetett hozzá, és tartott minket együtt.

A gyermekeink alig múltak egyévesek,