Zion azt a nőt bámulta, aki rá sugárzott. Sötét szemei rászegeződtek, és apró képe tükröződött szemeinek legmélyén.

Olyan telten érezte a mellkasát, mintha az érzései mindjárt kiszakadnának belőle. Soha korábban nem érzett ennyi elégedettséget és beteljesülést.

Verian az asztalra tette az újonnan vásárolt tortát, és így szólt: „Nyisd ki, és nézd meg.”

Zion óvatosan nyúlt, hogy felnyissa a papírdob