Fél órával később Torin halkan megkocogtatja az ajtómat.

– Szabad – felelem halkan, ügyelve arra, fel ne ébresszem Lindyt.

A férfi pillantást vet az alvó lányra, és megértően bólint. Kezét nyújtja, hogy felsegítsen, én pedig követem őt az irodájába. Odabent szorosan magához ölel.

– Biztosan jól vagy? – kérdezi aggodalmasan, én pedig a mellkasának dőlve bólintok.

– Jól vagyok, Tori, csak egy kicsit