Torin leül pár percre, arca sötét grimaszba torzul.

– Hé, mi bújt a seggedbe? Olyan nyomorultul festesz – jegyzem meg. Torin üveges tekintettel bámul rám.

– Milyen közönséges. Semmi sincs a fenekemben – morogja. Megforgatom a szemem.

– Ha továbbra is így hazudsz nekem, a cipőmet fogod onnan kihúzni. Most pedig mondd el végre, mi a baj, Tori – erősködöm, de a hangom már lágyabb. Sóhajt egy kicsit.