Ezúttal tényleg eljutok az irodájáig. Kopogok az ajtón, és várok. Beletelik egy percbe, mire válaszol.

– Gyere be – feleli halkan. Belépek, és becsukom magam mögött az ajtót. Torin feszültnek tűnik, ahogy az íróasztalánál ül.

– Szia, szóval, beszélnünk kéne – kezdem. Torin azonnal felpattan a helyéről.

– Nincs miről beszélnünk – jelenti ki határozottan. Összefonom a karom a mellkasom előtt.

– Tori