**Xaden szemszöge**

Maeve szorongása szinte kézzel tapintható volt, ahogy fel-alá járkált a szobánkban, lassan lyukat égetve a szőnyegbe. Telt, rózsaszín alsó ajkát harapdálta, és sötét hajfürtjeit a füle mögé tűrte.

– Nem muszáj elmennünk – mondtam neki, immár talán századik alkalommal. Megtorpant járkálás közben, rám nézett, és láttam a homlokát barázdáló aggodalmat. – Mondhatjuk nekik, hogy meg