Lassan elhúzom az arcomat, kezemmel a vállán támaszkodom, és rá emelem a tekintetem… Az ajkán bujkáló diszkrét mosoly olyan bosszantóan jóképűvé teszi, hogy a szívem egy pillanatra kihagy egy ütemet. Szétnyitom ajkaimat és mély lélegzetet veszek, benntartva a levegőt, miközben kezei végigsiklanak testem ívein.

– Julian…

– Nem szabad? – kérdezi ártatlanul, azzal a majdnem önelégült kis félmosollyal