Amint Jackson elhagyja a szobát, kifújom a levegőt, amit észre sem vettem, hogy visszatartottam. Végigsimítok a hajamon, hátrasöpörve a barna hullámokat, és sóhajtok. Szorongó szemem Julianra téved, aki teljes csendben ülve marad. Még mindig nem tudom olvasni az arckifejezését, de valahogy el tudom képzelni, mi járhat a fejében...

– Ugye nem hiszed, hogy Grace áll emögött? – mondom lassan, és Juli