Gyorsan belököm a mosdó ajtaját, és a vécécsésze fölé hajolok, kihányva mindent, ami a gyomromban van, ami nem sok, mivel semmi sem hozta meg az étvágyamat. Egy könnycsepp gördül le az arcomon, és rájövök, hogy túl sokáig fojtottam vissza a sírást.

Egyesével hullanak a könnyek a szememből, amely sajog az érzelmektől, amiket oly keményen próbáltam kordában tartani. Végre vége, de még mindig szörnyű