Julian lassan megérinti az arcomat, ujja gyengéden csúszik lefelé, amíg el nem éri az államat. A hüvelykujja végigsimít az ajkamon, lefelé húzva azt, hogy egy kis rést nyisson. A szeme még intenzívebbé válik, valószínűleg azért, mert illetlen gondolatok futnak át az agyán.

– Nyisd ki a szád – parancsolja, elhúzva a kezét, ami megérintett, én pedig egyszerűen engedelmeskedem, szemem az arcára szege