– Az édesanyám – feleltem.

Valószínűleg azt hitte, Sonyára gondolok, de ez nem számított. Megkíméltem a háttértörténettől.

– Milyen régen?

Kissé összehúztam a szemem. – Talán tíz éve?

– Tíz éve – suttogta, miközben még mindig az arcomon lévő szemüveget vizslatta.

– Nos, ügyeljen rá, hogy mindig viselje – szólalt meg komor arccal. – Nem szeretnénk, ha elveszítené.

*Ha tudná…*

Nyeltem egyet, és szap