laszokra várt.

– Jó reggelt köszöntem – motyogta Kylan, megtörve a csendet.

Trinity tágra nyílt szemekkel meredt rá.

– Bocsánat – felelte, és szinte nevetségesen festett, ahViolet

Kylan félreállt, utat engedve a lánynak. Trinity egy táskát szorongatott, amelyben feltehetően az én holmijaim lapultak, ám arckifejezése továbbra is zavart volt; egyértelműen váogy görcsösen igyekezett tekintetét fennta