Adelaide

– Igen – pillantottam fel, és most először néztem rá alaposabban. Mármint, próbáltam – de szinte elvonta a figyelmemet. Az éles állkapcsa, a tökéletes arccsontja és azok az igéző kék szemek, amelyekbe fogadni mernék, bárki beleveszne.

Ami a leginkább megdöbbentett, az a zavart kifejezés volt az arcán, mintha még sosem beszélt volna nővel. Ez… aranyos volt.

– A boszorkány, ugye? – kérdezte