Violet

Kylannal ültem az étkező sarkában, előttem egy tálca tele étellel. Őszintén szólva nem is vettem észre, mennyire éhes vagyok, amíg el nem kezdtem enni, és most nem tudtam abbahagyni.

Kylan figyelt, karjait az asztalon összefonva. A szeme meleg volt, a mosolya egy kicsit túl lágy – annyira lágy, hogy szinte megrémített.

– Te nem eszel? – böktem az étel felé.

– Nem – mondta Kylan. – Csak azt