**Violet**

Hallottam, ahogy Kylan megmozdul mögöttem, majd a lába halk neszét, ahogy a márványpadlóhoz ért, amikor kikelt az ágyból.

– Nem fognak – mondta, hangja határozottan csengett.

Visszapillantottam a vállam felett, tekintetemmel végigsimítva félig felöltözött testén.

– De igen.

Gúnyosan felnevettem, és visszafordultam az ablakhoz, homlokomat a hűvös üvegnek döntve.

– Persze, hogy elmennek.