Violet

Ő volt az.

Csak ő lehetett.

Beszívtam a levegőt, ahogy a magas alakot bámultam, várva, hogy eltűnjön, de nem tette. Mosoly ült az arcán, amiről nem tudtam teljesen eldönteni, hogy meleg vagy szomorú, talán mindkettő.

Csak annyit tudtam, hogy ő az, és ehhez kétség sem fért.

Reszkető levegőt vettem. – Alaric? – A hangom alig volt több suttogásnál. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel az ajkáról,