Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Kylan szájának sarka megremegett, ahogy mosolyt erőltetett az arcára. – Én…

– Ne tedd! – vágtam a szavába gyorsan.

A szavak élesebben koppantak, mint szántam, de már nem vonhattam vissza őket. Nem akartam, hogy azt a mosolyt adja nekem, azt a pajzsot, hogy ismét kizárjon, miközben tudtam, hogy most nincs önmaga.

Közelebb hajoltam az asztal fölött. – Nem beszéltünk a történtekről, és még csak meg s