**Violet**

Az ajkai ugyanúgy nyíltak szét, mint az enyémek. Döbbentnek és zavartnak tűnt, és abban a tört másodpercben úgy éreztem, mintha minden mozdulatlanná dermedt volna.

*Én, ő, mi mindannyian…*

Túl sokszor képzeltem már el ezt a pillanatot, általában álmaimban, éveken keresztül. Most, hogy végre elérkezett, semmit sem tudtam tenni.

Nem tudtam sírni.

*Öleld meg…*

*Semmi.*

– Ö-Öhm, szia? – pis