Violet

Halvány mosollyal a számon az ajtónak dőltem, és néztem, ahogy Kylan felveszi Jumpie-t és Thorne-t a padlóról.

– Gyerünk, ti ketten – mormolta. – Ideje lefeküdni.

Halk kuncogás szökött ki belőlem. Olyan jól állt neki ez a helyzet. Megvolt az a szokása, hogy beszélgetett velük, és míg otthon engem fura szerzetnek tartottak ezért, őt egyáltalán nem érdekelte. Nem jött zavarba, és nem feszélye