Valami, nem valaki figyel minket...

Destine ösztöne ezt súgja nekem. Hátrapillantok, majd az árny után eredek, zavartan magára hagyva Titust, ám ő gyorsan a nyomomba ered.

– Mi a baj? – kérdezte sietve, látva komoly arcomat.

– Valami figyel minket – hadartam, majd megtorpantam egy tisztáson, a legsűrűbb erdő közepén, és láttam valamit elsuhanni a magasban.

Egy szellem?

*Egy boszorkány* – javított