Cecilia felemelte a tekintetét, és Edwin szemébe nézett.

A szeme olyan volt, mint a rejtély sötét medencéi, mintha végtelen lehetőségeket rejtegetnének. Az ember haja égnek állt tőle.

Egy idő után Cecilia kipréselt magából egy vonakodó mosolyt. – Rendben van. Én... hallgatni fogok rád!

– Igen, így van. Amíg engedelmes vagy, és nem dühítesz fel, nagyon is el foglak kényeztetni.

Beszéd közben Edwin