Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Ella
Amikor a pánikrohamom végre enyhül, és újra kapok levegőt, felpillantok Sinclairre; a szemem ég a könnyektől. – Sajnálom – mormolom gyengén, gyűlölve, hogy az ostoba agyam tönkretette a pillanatunkat.
– Mi a fészkes fenéért kérsz bocsánatot? – vág vissza Sinclair, miközben továbbra is simogat. Egyszer sem engedett el, amíg a szorongás és kétségbeesés viharát álltam, csak közelebb húzta a fész