Ella

Szorítom a nővérem kezét, fogamat összeszorítva nyögök fel az első tolófájások közepette, amikor az ajtó ismét kivágódik. Nem nyitom ki a szemem – képtelen vagyok odanézni –.

Őszintén szólva, ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekel, hogy ki a fene az – legyen az Hank, Roger, vagy lázadók, akik az életünkre törnek –, az egyetlen dolog, amivel törődni tudok, az a szörnyű, szaggató fájdalom