Ella

Torkom szakadtából sikítok – szavak nélkül, csak értelmetlen kín –, abban a pillanatban, amikor a nő befordul a sarkon, és elveszítem a szemem elől a gyermekemet. A hang még a saját fülemnek is szörnyű, de nem tudom megállítani magam, ahogy nekivetődöm a jégnek, ami fogva tart, ami ellen szüntelenül küzdök.

Egy nővér botladozik be a látóterembe, vér folyik végig az arcán, és bepillant a szobá