Ella

– Ó, Ella – sóhajt Cora, és a válla leereszkedik, ahogy látja a reakciómat a szavaira. Odalép hozzám, és szorosan átölel. – Sajnálom – mormolja a hajamba –, nem kellett volna így mondanom.

– Nem – szipogom –, igazad van... hallgatnom kellett volna rád...

– Rendben van. *Olyan* jót tettél vele – mondja Cora, lazítva az ölelésen, és a kislány felé fordít, aki az ágyában alszik. – Nem élte volna