Cora

Néhány perc – vagy talán egy óra, őszintén szólva nem tudom, hogyan működik itt az idő – elteltével a baba boldogsága elhalványul, majd csendbe burkolózik. De nem rossz értelemben – inkább csak mintha ő egyszerűen…

– Elaludt – mormolja Roger, kicsit nevetve, és visszahanyatlik az ágyra, magával rántva engem is, mivel karjai még mindig körém fonódnak.

– Még túl korai, hogy a baba aludjon… – mo