Ella

Eléggé fáradt vagyok, amikor közeledik az este a menekülttáborban, és Cora odalép mellém, a hátamra téve a kezét, és azt mondja, hogy valószínűleg haza kellene indulnunk. Sóhajtok, körülnézek, tudván, hogy tehetnék többet is, de…

– Értem én, Ells – mondja, velem együtt körülnézve. – De csak ennyit tehetünk. És te most már királynő és anya is vagy, nemcsak gyógyító. Meg kell találnod az egyens