Cora

– Rendben, Ella! – kiáltom, ahogy levonulok a lépcsőn, felöltözve a napra, Rogerrel a nyomomban.

– Itt vagyunk! – kiált vissza, kikucskálva a nappaliból, és széles mosolyt villant rám. – És bocsánat – teszi hozzá, kissé grimaszolva. – Nagyon udvariatlanok voltunk, hogy csak úgy rátok rontottunk, igaz?

– Megbocsátok, amint ideadod a kis unokaöcsémet, hogy tartsam pár percig – mondom mosolyogva