Cora

– Csodálatos – mondja Roger ragyogva, ahogy felemeli a fejét, és csodálattal néz rám. – Nem… a francba, Cora, nem tudtam, hogy tudok ennyire szeretni valakit…

– És mi van velem?!

– Valakit rajtad kívül – mondja Roger, forgatva a szemét. – Te a társam vagy, Cora, az nyilvánvalóan más.

– Jobb is, ha így van – mormolom, a baba fölé hajolva, és ujjbegyemmel megsimogatva tökéletes, apró arcának bő